Nagyon nehéz és intenzív próbaidőszakon van túl Mészáros Árpád Zsolt, hiszen ezúttal nem voltak hónapjai - mint egy premier előtt -, hogy felépítse, kidolgozza a figurát, megismerje a szituációkat, betanulja a színpadi mozgást, a dalokat, a táncokat. Ráadásul az Elisabeth Luchenije gyakorlatilag egymaga viszi hátán az egész darabot. "Az általam megformált negatív, a nézőkkel sokszor összekacsintó hős igazából a mesélő, aki végig színpadon van, s rengeteg a szövege, de összefüggő dalai nincsenek, a Giccs című szólót leszámítva. Az összes többi megszólalás mind partnerekhez kötött, ezért volt nagyon nehéz úgy bepróbálni az előadást, hogy a többiekkel csak az utolsó héten találkoztam. Másfél hónapig tanultam a járásokat, a dalokat, a táncokat a játékmester, a rendezőasszisztens és egy DVD-lejátszó segítségével. Hetekig ugyanaz a két ember jelzett mellettem minden szerepet.."

Szerencsére azonban ez a munkamódszer nem volt idegen számára, hiszen hat évvel ezelőtt a Mozart! című musicalbe - mely szintén Lévay Szilveszter és Michael Kunze műve - egy hét alatt ugrott be, s akkor is csak az utolsó nap találkozott a színészkollégákkal. A különbség annyi, hogy akkor gyakorlatilag egy új produkcióba, most viszont egy kultuszelőadásba állt be.

"Az volt a kihívás, hogy az Elisabeth-be miként tudok úgy új színt belecsempészni, hogy nagyon nem csinálhatok mást, mint amit a számomra etalonnak számító kollégától, Földes Tamástól láttam. Igazából nem szerepet formáltam, hanem adott kereteken belül kidolgoztam egy újfajta Lucheni-t, aki - úgy vélem -, nagyon olasz és egyben nagyon MÁZS-os lett. Próbáltam a délies mentalitást és lendületet átvenni hanghordozásban, gesztusokban - saját temperamentummal fűszerezve. Aminek eleinte az lett az eredménye, hogy sokszor hadartam, és összeakadt a nyelvem. De a próbák alatt ez szépen letisztult. S, bevallom, az utolsó héten nem bírtam ki, megnéztem a Kamarás Máté barátomtól kapott osztrák előadás felvételét is, nagyon megragadott Serkan Kaya, a bécsi kolléga játéka is."